Anafilaxiás sokk, sokkos állapot

Nem saját szerzemény, de ennél jobb magyar nyelvű összefoglalót még nem olvastam!

Életveszélyes állapotra és annak kezelésére hívja fel a figyelmet.

Köszönet Dr. Kökény Zoltánnak, hogy megírta a sokkos állapotokról szóló cikkét (mely ide kattintva elérhető)!

Fotó: http://261095.medialib.glogster.com/thumbnails/242de3a737eee539698a968425c414d05b56add855f79a3c1a786f79e14315ce/anaphylactic-shock-source.jpg

Sokkos állapot

A sokkos állapot kétféle módon jöhet létre: a vazokonstrikciós sokk a keringő vér nagy mennyiségű és hirtelen kialakuló vesztesége miatt alakul ki, vérzés, sérülés, vagy égés következtében. Az anaflaxiás sokkban valamilyen anyagra adott allergiás reakció (például gyógyszer, méhméreg) a perifériás erek hirtelen kitágulását idézi elő, és emiatt a beteg vérkeringése összeomolhat normális vérmennyiség mellett is, a keringő vértérfogat relatív hiánya miatt. A sokkos állapotba került beteg azonnali orvosi ellátást igényel.

Összeomló vérkeringés

A sokk progresszív perifériás keringési elégtelenség. Ez azt jelenti, hogy magára hagyva az állapot saját öntörvényű menete szerint folyamatosan romlik, és végezetül visszafordíthatatlanná válik, ami a beteg halálához vezet.

A sokkos állapot minden esetben azt jelenti, hogy jelentős eltérés mutatkozik a keringő vértérfogat és az erek össztérfogata között.

Ez kétféle mechanizmussal jöhet létre:

A keringő vértérfogat jelentős és hirtelen kialakuló vesztesége (pl. vérzés, sérülés, égés) következtében nincs elegendő mennyiségű folyadék az érpályában. Ilyenkor a szervezet úgy próbálja helyreállítani a keringést, hogy a nem létfontosságú szerveket ellátó erek összehúzódnak, amit vazokonstrikciónak nevezünk.

Azonban normális vérmennyiség mellett is létrejöhet a keringő vértérfogat relatív hiánya.Anafilaxiás sokkban rendszerint valamilyen, a szervezet számára idegen anyag (pl. gyógyszer, méhméreg) allergiás reakción keresztül a perifériás erek hirtelen kitágulását idézi elő (vazodilatáció), és emiatt omlik össze a beteg vérkeringése.

A vazokonstrikciós sokk

Elsődleges okaként a keringő vértérfogat hirtelen kialakuló, jelentős mértékű csökkenése nevezhető meg. Kóreredet szerint legfontosabb a traumás, vérzéses, égésből eredő vazokonstrikciós sokk lehet.

A keringő vértérfogat csökkenése – a kiváltó októl függetlenül – vérnyomáseséshez vezet. A szív fokozott munkával, magasabb pulzusszámmal igyekszik fenntartani a perctérfogatot. Ha a keringő vérmennyiség jelentős csökkenése miatt ez nem sikerül, akkor a periférián elhelyezkedő, de nem létfontosságú szerveket (pl. bőr, izomzat, vesék, belek) ellátó erek hormonális hatásra összeszűkülnek, vagyis vazokonstrikció jön létre.

Ezzel az életfontosságú szervek (agy, szív, tüdők) felé terelődik a vér, így azok oxigén- és tápanyagellátása biztosított. Idővel a perifériás szervekben jelentős szöveti oxigénhiány alakul ki, ami igen erős értágító inger. Ha ez bekövetkezik, a beszűkült perifériás erek megnyílnak, az egyébként is kevés vér jelentős része ezekbe áramlik, és a vérkeringés összeomlik, a beteg meghal.

Ha a beavatkozás elkésik, akkor a folyamat már visszafordíthatatlan, vagy ha a keringést sikerül is rendezni, a perifériás szövetekben – elsősorban a vesékben, májban – az oxigénhiány következtében olyan súlyos szövetkárosodás jön létre, hogy a beteg napokkal később, ezeknek a szerveknek a teljes működészavara következtében hal meg.

A keringés átrendeződéséből adódnak a betegség tünetei. Ezek a következők:

• A beteg bőre hűvös, sápadt, esetleg kékes-szederjes színben márványosan elszíneződött, nyirkos, apró cseppekben verítékes.

• A pulzus igen szapora, és ami különösen jellegzetes, ujjainkkal könnyen elnyomható, nem kellően telt.

• A vérnyomás alacsony és folyamatosan csökken.

• Ha a beteg fekszik, akkor jellegzetes módon mindvégig eszméleténél van, de vagy fokozott nyugtalanság, vagy teljes közömbösség jellemző rá.

• Nagyon jellegzetes, hogy a sokkos állapotú betegnél az úgynevezett kapilláris-visszatelődési idő megnyúlik. Ha ujjunkkal megnyomjuk a beteg körmét, az elhalványodik, és – a sajátunkhoz viszonyítva – rózsaszín színét sokkal lassabban nyeri vissza.

A folyamatba beavatkozni nem könnyű, mert párhuzamosan végzendő feladatok várnak az ellátást végzőre. Ezek helyes sorrendjének eldöntése is nehéz lehet, főleg, ha egyedül van a segélynyújtó.

• Lehet a mentők értesítése az első teendő, de ha a betegnek jelentős vérzést okozó sérülése van, akkor annak csillapítása, vagyis a további vérvesztés megakadályozása a legfontosabb, életmentő feladat.

• Fektessük le a beteget, és – például egy székkel – polcoljuk fel az alsó végtagjait.

• Rendszerint a helyszínen nincs erre mód, de ha a vérzés már megszűnt, akkor az alsó végtagok rugalmas fáslival történő átpólyálásával további vérmennyiség juttatható még a keringésbe.

• A nyugtalan beteget próbáljuk meg lecsillapítani, megnyugtatni, és semmiképp ne engedjük felkelni, mozogni.

• Takarjuk be a beteget.

• Eszméletlen betegnél légútbiztosításra, a légzés- és/vagy keringés leállása esetén annak pótlására, újraélesztésre van szükség.

A kiérkező mentők elsőként az elvesztett keringő vértérfogat pótlására törekednek. Ennek érdekében akár több vénán keresztül is infúziót és/vagy kolloidoldatot juttatnak a beteg szervezetébe.

Az oxigénpótlás mellett – ha a sokkos állapotot fájdalom idézte elő – kábító fájdalomcsillapítót is adnak. A beteg elszállítása – helyszínen csillapíthatatlan vérzés esetét kivéve – általában a sokkos állapot rendeződését követően történik csak meg.

A vazodilatációs sokk

A folyamat – mechanizmusát tekintve – egészen eltérő a vazokonstrikcióval járó sokktól. Végeredményében azonban ugyanúgy a keringés teljes összeomlásához és a beteg halálához vezet. Legfontosabb képviselője az allergiás reakción alapuló úgynevezett anafilaxiás sokk. Ilyenkor a szervezetbe kerülő idegen anyag, legtöbbször gyógyszer, vegyszer túlérzékenységi reakciót vált ki, és a nagy mennyiségben felszabaduló, értágító hatású anyagok – elsősorban hisztamin – perifériás értágulatot, vazodilatációt okoznak.

Hasonlóképp értágulatot okoz, ha a gerincvelő sérül. Ilyenkor a sérülés alatti területeken található erek beidegzése megszűnik, és az idegi impulzusok hiányában az érfalak simaizom-sejtjei ellazulnak, az erek kitágulnak.

Az anafilaxiás sokk tünetei a következők:

• Jellegzetes, hogy a beteg előzőleg valamilyen gyógyszerrel, vegyszerrel, méreganyaggal (pl. méh- vagy darázscsípés) került kapcsolatba.

• A keringés összeomlásának tünete a zuhanó vérnyomás.

• A hisztamin a bolygóideget is ingerli, ezért a pulzus rendszerint nem olyan szapora, mint a vazokonstrikciós sokk esetén.

• A hisztamin hatásaként csalánkiütés, bőrpír jelentkezhet, ami éppen ellentétes jelenség a vérvesztéses sokkban tapasztalható sápadtsággal.

• Gyakori, hogy hisztamin hatásra – akárcsak az allergiás asztmában – hörgőgörcs alakul ki, és a beteg légzése sípolóvá válik.

• Hosszabb lefolyású esetekben hányinger, hányás, hasmenés is előfordulhat.

• Igen jellemző a kialakuló gégevizenyő, ami fulladást okozhat.

Az allergiás reakcióra jellemző tünetek változó sebességgel és változó intenzitással jelentkezhetnek. Előfordul, hogy a folyamat a bőrpírnál, némi szemhéjvizenyőnél megáll, de az is lehetséges, hogy a gyógyszer vagy méreganyag keringésbe jutásakor (pl. vénás injekció) azonnal sokkot kap a beteg.

Anafilaxiás sokkban fontos a gyógyszer/vegyszer expozíció lehetőség szerint azonnali megszüntetése. Az infúziós folyadékpótlást mellett antihisztaminok és adrenalin adása jön még szóba.”